VASI NAPLÓ
Eljött az idei szabadság is, végre. Igencsak fontos volt már, mit mondjak, nem a régi vagyok, valami kikapcsolódás kell, ahhoz nekem a zsennyei horgászat pont jó. Most is így lesz, alig várom.
A megérkezés után a család pakol, én pedig alig várom a reggelt, hogy megnézzem mi változott egy év alatt a zsennyei horgásztavon. Ismerősként köszönök be az új büfébe, modernebb lett minden, de a lényeg az ismerős arcok ugyanazok, nem is lenne jó hely ilyen nevek nélkül: Zoli, Tamás, Krisztián. Lepakolok a partra, előbb bezúg két feeder bot, de hamar látom változtatnom kell, mert mozdulatlanok maradtak a spiccek. Keresni kell a halat, nem jön ki magától, nem esznek ma.
Mielőtt elindultam, visszaléptem a nyaraló ajtaján és egy matchbotot is beraktam a kocsiba, hátha kell…Igazam volt, most kell, de jó, hogy hoztam!
Mélységmérés, csúzlizás, már tolódik is az antenna, dévér, ez jó is lesz mára, persze szinte kérik a gombócot, kapják is. Örülök, mert egy új lágy matchpálca van nálam, pont dévérhez jó. Ma így fogok szórakozni, egy lágy horgászbot, élményszerű dobás és élmény a fogás. Nem így történt, mert a következő kapás nem kitolós, hanem eltűnik az úszó mint a kámfor. Bevágok, a botom karikába ugrik, lassan összeér a két vége, ijesztő és csodálatos egyszerre! A viselkedésből hamar rájövök, nem ponty, afrikai harcsa érkezett az etetésre. Végül is lágy pálca ide vagy oda ezzel kell kivenni a halat. Sikerül is megszákolni, de a következő bedobás után újra egy hasonló menet kezdődik. Végül is igaz, hogy is tehetném próbára botom, csak így. Erre a napra, ilyen szórakozás jutott, ha már névnapom van és a névnapi bottal horgászom.
Persze nem hagyott nyugodni a feederes eredménytelenség, nem lehet igaz, hogy ne tudjak fogni pár derék pontyot. Indulás újra hajnalban, több csalival ötlettel…és nem mégsem, szinte az egész part eseménytelenségbe burkolózik, legfeljebb egymásba akadnak az egymásnak keresztbe dobók, sajnos ebből én is kiveszem a részem. Már nem is akarok nagyot dobni, egy finomabb feeder szerelést veszek elő, csak röviden bedobom magam elé, egy szem csemegével, apró horog, rövid előke, szigorúan halas etetőanyag. Varázslatosan változik minden, a hal beáll elém és jönnek egymás után. Egyik ponty a másik után, de csak 12-es horogra, mely eltűnik a kukoricában, ma bizony nem a sok ezer forint értékű pelletek a nyerők!! A sokadik bevágásra, valami elindul és alig tudom megállítani, végre egy igazi ellenfél. Nagyon nagy örömet okoz a szákolás után, végre egy szép ponty is jött, nem mintha az előzők nem lettek volna azok.
Elégedetten fogok még pár pontyot és konstatálom, ma kifeedereztem magam, teljesült, amire vágytam. Meg kellett állapítanom, ez a sok szokatlan időjárás és a rengeteg betelepített afrikai harcsa, lénai tok, megzavarta a pontyok életvitelét teljes mértékben Zsennyén. Nem működött az eddig megszokott „tuti” módszer, sem a hely. Máshol voltak, máshogy ettek, de nem tüntek el, csak változtattak az életmódjukon, mert más fajok kényszerítették őket. Nem egyszerű, ha valaki kijelenti, pontyot akarok fogni és nem afrikait… Könnyelmű óhaj, amit nem könnyű megoldani, főleg ha csak a pelletekben hiszünk.
A következő nap családi kirándulással, kocsi javítással telik el, majd sms érkezik, jönni fog „Pecás Lali” barátom a haverjával, nagyon örülök, legalább pecázunk közösen! Én érkezek elsőnek a tóra, beállítom a ládát, előbb a nyerő feeder repül a nyerő helyre, természetesen 12-es horog és egy szem kukorica, rövid előke semmi bonyolult, legutóbb nagyon bevált, szerintem ma is így lesz. Ezután jön a match, amit nagyon szeretek, csak most nem akar beállni a hal rá. Nem igazán értem, de talán a barátaim kitalálják, akik sorban rakják a ládáikat mellém. Megérkezésük után, egyikőjük rakóst tol be, Lali matchen keresi a halat, de nem igazán találjuk. Lali barátja, a rakóst toló srác, néhány dévér után szép pontyot húz, a gumi nyúlik, bontás, visszatolás, nem kicsi ponty, az biztos.
Sikeresen szákol, nem semmi tőponty kerül a partra.
Én se unatkozzak, elfüstöl a feeder fékje, egymás után jönnek a pontyok, szerencsére… Működik a módszer, remélem valami nagyobbacska is lesz, habár ezek a pontyok kisportoltak egyik jobban húz, mint a másik. Azt mondják a fiúk, ők esznek valamit a büfében, egyedül maradok, habár a kis családom az árnyékban hűsöl, utánam jöttek, hátha lesz valami jó fogás. Hirtelen ívbe rándul a feeder bot és felsikolt a fék megállíthatatlanul, én csak épp kézbe veszem a botot, de megállítani is alig tudom. Úgy tűnik, itt a mai „nagyobbacska” ponty, remélem… A kisebbik gyermek járkál körülöttem, fotóz, mint mondja biztos sikerülni fog megfogni, de én nem úgy látom. Már majdnem, sikerül megszákolni, amikor megriad a száktól és kezdődik minden elölről, mert elnyargalt a hal. A nagy türelemjáték vége, ponty lesz, tényleg sikerült, jól mondta a gyerek. Úgy tűnik ma minden sikerül, jó napom van. A fűzfa árnyékában a melegtől kimerültek a gyerekek, kezdem sajnálni őket, ideje pakolni, habár szívesen horgásznék, de hiszen szinte mindent megfogtam, amitől egy horgász örülni tud, tehát pakolás. Persze, utoljára hagyom a feedert és igen, megint hajlik és nyöszörög az orsóm, még egy búcsúfárasztás jut mára. Az az igazság ezt szeretem a Zsennye horgásztóban, ha valami beindul, akkor folyamatosan jön a hal. Ez is egy jó nap volt…
Lassan közeledik a kirándulás vége, mosolyogva kéri a életem párja, vigyem magammal hajnalban, mert szeretné látni, amikor horgászom! Ha már lassan vissza kell indulni Debrecenbe, legyen egy búcsúpeca. Azért, nem mondtam meg neki, mivel kezdődik egy zsennyei peca? Ki gondolná, meg kell nézni a napfelkeltét!
Tetszett, látom rajta és örülök. Egy feeder, egy match, általában így horgászom, ha nem versenyen vagyok, megszoktam már. Most is leteszem balra a feedert és elkezdem beállítani a matchbotot. Bezúgnak a gombócok, majd a waggler is beáll, de nem sokáig. Az antenna tolódik fel-le folyamatosan, bevágok és egy afrikai teszi próbára a matchbotot. A kedvesem minden áron ki akarja venni a részét a „munkából”. Nem győzöm magyarázni, nem kell segíteni, de bájos, ahogy „vitázik” és szákolni szeretne, minden áron.
Olyan romantikus családi peca alakul ki, hol ponty, hol harcsa kerül terítékre, jókat nevetünk, néha fotóz engem. Jól esett, hogy eljött horgászni, beült a fűzfa alá és nézett szertettel, ahogy csak egy szerelmes horgászfeleség tud nézni.
Köszönjük Zsennye, jól éreztük magunkat!