II. Big Fish Baráti Kupa, avagy mi még mindig barátok vagyunk
Ha azt gondolná az olvasó, hogy valami különleges nagy horderejű eseményről van szó, akkor téved. Ez bizony nem olyan horgászverseny, ez csak néhány barát versenye egymás között, a barátság fontosságára való figyelemfelhívás. Mi együtt járunk horgászni, már jó ideje és most rendeztük meg a második közös baráti versenyünket.
Persze az időjárás semmi jót nem ígért, de mit nekünk időjárás, hátha tévednek, oly sokszor megesett már. Esőruha a kocsiba és irány Folyás község, egyenesen a Templom tó. Nem sokszor voltunk itt, de eddig mindig okozott kellemes meglepetéseket ez a tó. Aki itt horgászik és csendesen fogja dévéréket, számíthat rá, hogy a matchbot elnehezedik és felsikolt a fék, hosszú és kemény fárasztások kezdődhetnek. Lehet izgulni a 0,10 mm-es előke kitartásán és az orsó fékjének működésén, pont az ilyen izgalmakért szeretjük ezt a kis tavat. Darabosabb pontyok is jöhetnek, nem csak átlagos a méret. Szóval ezt a helyet választottuk, a környékbeli tókínálatból és nem választottunk rosszul.
A tógazda örömmel fogadott bennünket, mint mondta, ő is beszáll a díjazásba, az első halat díjazza és a legnagyobbat. A kupákat is felsorakoztatta Peti, mint főszervező, az első három kap díjat, valamint a legnagyobb hal fogója.
Etetés majd öt perc múlva elkezdődött a verseny. A többség előbb matchbottal indított, kivétel Frici, aki elszánt picker-feeder mester. Előbb nyárfalevélnyi dévérecskék jelentkeztek, majd Peti orsója megszólalt, megjött a ponty.
Innentől kezdve úgy tűnt övé a pálya, habár mi is fogtunk halat, de az ő etetése pazarul működött, ezzel bebizonyította, ezt hívják horgászatnak. Többünk bízott a feederben, mivel távoli pontyok fordulásai és Frici valamint Krisztián fogásai bíztatóak voltak e módszer terén. A vége a versenynek a match kiemelkedően jó és eredményes szereplését bizonyította be.
Krisztián és Peti a tógazdától kapott horgászati lehetőséget a későbbiek folyamán, ajándékba. Előbbi az első halért, utóbbi a legnagyobb pontyért.
Ezután került sorra az igazi díjazás és sorban megkapták a kupákat a versenyzők. Első lett megérdemelten Rohács Péter „matchspecialista”, valamint a legnagyobb halért járó kupát is ő kapta meg. Második Krisztián, harmadik Frici. Gratulálok nekik, megérdemelték.
A verseny végével még napnak nincs vége, még csak most kezdődik el az igazi horgászat, az etetések egyre jobban működnek.
Szebbnél szebb halak kerültek a szákba, őszintén megmondjam csak egyiket, másikat fotóztam le, annyi fogás volt, nem győztem.
A sok halfogás között, még olyan fárasztás is volt, hogy nem is tudtuk mikor lesz vége, hisz extra-finom matches felszereléssel, nem lehet kapkodva fárasztani, jól tudta ezt Krisztián is és legnagyobb örömünkre, gyönyörű pontyot kormányzott a szákba.
Még most sem volt vége a napnak, Fricinek is járt mára meglepetés, ha már a délutáni napsütésben elaludt a székben. Arra ébredt, hogy visít a fék és bólogat picker botja. Ébredés és fárasztás ez következett Fricinek. Nem semmi fárasztás közben törölgeti a szemét és nagyokat pislog, ásít…A ponty gondoskodott róla, hogy magához térjen, jól is tette, Frici felfrissült és kifogta a pontyot, amely nem hagyta aludni. Még ilyet…
Mire a nap le akart áldozni, összepakoltunk, de Peti még otthagyta a kedvenc botját egy kis időre, hátha. Most igaza lett, mint mindig, bődületes erővel indult meg egy hal a horgával, így a berakodott Skodából ki kellett varázsolni egy száknyelet és egy merítőfejet, ha már fáraszt a Peti…Ez volt a nap fénypontja és jól mondta a barátom a lemenő nap fényében: „Most meg kellene állítani az időt”
Harangi Csaba